Szolgáltatásaink

Adományoldal

donations

Referenciák

M. Batrix levele

Ötödikes és nyolcadikos ép értelmű, és elsős-nyolcadikos enyhe-középsúlyos értelmi sérült gyerekekkel vettünk részt a programon.
Az agyagozáson kortól függetlenül mindenki megtalálta a maga szórakozását: szakavatott irányítás -de nem ráerőltetés- mellett készültek igazán szép edénykék, díszek -ki mit szeretett volna, bőven kaptunk hozzá agyagot. Külön jó volt, hogy minden csoportot egy-egy gondozott is segített, így megtapasztalhatták a mi gyerekeink is, hogy tudnak tanulni tőlük.
A dráma-foglalkozás különösen a fiatalabb korosztályoknál volt nagyon megindító: kiváló ötletek, kreatív játékok vezettek el igazán megható spontán megnyilatkozásokhoz, ezáltal természetes közeledéshez az értelmi sérültekhez -legyenek akár felnőttek, akár gyerekek.
A nagyobbaknál is szépen sikerült feloldani a kezdetben flegma, "megjátszós" stílust, a végére a gyerekek itt is képesek voltak megnyílni egymás felé. Ehhez nagyon türelmes és tapasztalt segítséget kaptunk Stefi személyében.
Külön kiemelném, hogy minden foglalkozáson velünk voltak a Gátőrház gondozottjai, bekapcsolódtak a programokba és erőltetés s idegenkedés nélkül, természetesen alakultak ki kapcsolatok a "gyerekek" között. /Kedvenc pillanatom, ahogy a testi fogyatékos, Down-szindrómás fiatal felnőtt váratlanul átöleli a nagykamasz, nagyon menő nyolcadikos fiút, s ő gondolkodás és viszolygás nélkül visszaöleli./
A finom kenyérlángost már egymás mellett ülve ették.
A mi szempontunkból -inklúziós programunkat tekintve- a legjobb mégis a spontán szabadidős játék és sport volt a kitett sok-sok eszközzel, mert itt nyilvánult meg a legérzékelhetőbb módon, hogy az ép értelmű gyerekek mennyire előítéletek nélkül, teljesen természetes módon közeledtek a sérültek felé. Emiatt különösen ajánlom mindenkinek -családok, iskolai közösségek, felnőttek-, aki egy kicsit is változtatni akar a szemléletén, nyitni egy "ismeretlen világ" felé, hogy kérjen a Gátőrháztól ilyen programot, vegyen részt ezeken a foglalkozásokon, mert csakis nyerhet, épülhet általa. S változni felnőttkorban sem késő.

Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola levele



Amikor a „ Mindannyian mások vagyunk!” témahetet kigondoltam, - és ezen belül, hogy ellátogatunk Hozzátok -  akkor már elkezdtük az első osztályosokkal az iskolai munkát. Már az első hetek során kirajzolódott, hogy sok olyan gyerek van az osztályban, aki magatartási, beilleszkedési gondokkal küzd. Állandó volt a csúfolódás, árulkodás, egymás piszkálása, a türelmetlenség másokkal szemben. A z előző osztályunkat  nagyon elfogadónak, befogadónak sikerült  nevelni (került is át hozzánk más osztályból gyerek, hogy majd nálunk beilleszkedik - sikerült), és mivel az idei elsőseink között is van SNI gyermek, ezért  minél előbb szerettem volna elejét venni az őt ért negatív megjegyzéseknek. A Kőrösi Iskola integráló intézmény, nem lehet nem tudomásul venni azt a tényt, hogy bizony autistától kezdve az enyhe értelmi fogyatékosig mindenféle diákot tanítanunk kell a maga szintjén még akkor is, ha nincs erre speciális képesítésünk, csak az empátiánk, toleranciánk és persze az alap pedagógusi diplománk. Pontosan ezért volt jó hozzátok elmenni, mert az ott dolgozó szakemberekből áradt a szeretet, a türelem. Ami a mi munkánkhoz is elengedhetetlen feltétel, hisz emberekkel foglalkozunk. Csakhogy úgy tűnt ott nálatok, hogy nektek ez nem fogy el soha, mindig készek vagytok arra, hogy a sérült fiatalok fontosnak, hasznosnak  érezhessék  magukat. Kiegyensúlyozott, boldog, egymást tisztelő emberekkel találkoztunk . Láttuk, hogy sérült fiatalok, akikről a gyerekek, de talán még mi is korábban azt gondolhattuk, hogy biztosan nem képesek a segítség nélküli, alkotó életre, olyan dolgokhoz értenek, amihez az elsősök, vagy mi  nem. Sőt a gyerekek szerint „ Az anya se tud ilyet!”
Nagyon hálásak vagyunk nektek, hogy betekinthettünk abba is,hogy  milyen olajozottan működik egy nap nálatok, hogy a rendszeresség, a következetesség, kiszámíthatóság  hogyan épül be ezeknek a fiataloknak a mindennapjaiba és hogy  ezen a kézműveskedős , játszós napon is  egy emberként álltatok helyt valamennyien az ott dolgozó szakemberek és fogyatékkal élők egyaránt.
Szíves fogadtatásban volt részünk az Alkotóház tevékenységi köreinek elméleti  bemutatásától kezdve a gyakorlatias  kosárfonáson, szövésen, gyöngyözésen, lángos evésen, teázáson, szörpözésen , népi játékokkal teli akadálypályán át a  drámafoglalkozásig. És mindezt nagyon értékelték a gyerekek. Egy olyan vidám,  színes napot tölthettünk el az Alkotóházban, ahol a MÁS-ok nem is voltak annyira mások.  Legalább is a gyerekenek ez volt az egyöntetű, meghatározó véleménye. A projektünk szlogenje az volt, hogy „…mert mindenki jó valamiben.” És valóban! Kipróbálhatták az elsősök magukat minden következmény nélkül, a többszöri javítási lehetőséget is beleértve olyan tevékenységekben, játékban, ahol a fogyatékkal élők voltak a segítőik. Hisz ők otthon voltak, magabiztosan mozogva a saját birodalmukban, teljes szívükkel látták el a házigazda feladatát. Ki sem fogynak a gyerekek azóta sem, nem győzik mesélni, hogy találkoztam azóta  azzal a nénivel, akivel a szőnyeget szőttük, milyen kedves  volt, aki a szörpöt öntötte, aki megvigasztalt , amikor sírtam,  milyen finom volt a lángos, milyen jót játszottunk az udvaron, felköszöntöttek a születésnapomon, mind az öt csirkét bele tudtam dobni a kosárba, jó volt kergetőzni a „bácsival”,  kitettük a konyhába a kosarat amit fontam, én sem tudok olyan szépen színezni, pedig nekem két kezem van…
Igen, hiszem, hogy ha vannak ilyen nyitott intézmények, mint amilyen a Tietek, akkor sokkal inkább elfogadjuk az egyébként felfoghatatlant. Nem bámulja  a kicsi gyerekek se értetlenül a sérülteket, mert már fogta a kezét ,vagy ha a szülei elhúzzák onnan, ahol fogyatékkal élőkkel találkozhatnak, esetleg maradni szeretne, hiszen már látta őket, hogy képesek színpadi produkcióra, lehet velük játszani, értik a viccet,  sőt olyan kézműves dolgokhoz értenek a velük foglalkozó szakemberek által, amiből eladható, értékes portéka válik.
Sokoldalú, közvetlen , barátságos,szeretetteljes,  nyitott intézmény a Sérültekért Alapítvány MEZŐFÖLD CSÜCSKE ALKOTÓHÁZA, ahová érdemes ellátogatni ha szeretetből, emberségből, empátiából, toleranciából  kívánunk feltöltődni, valamint ha kézműves munkák iránti alkotó kedvünk támad. Az élmény garantált!
Osztályunk nevében köszönöm, hogy ott lehettünk: Szarvas Renáta, a százhalombattai  Kőrösi Csoma Sándor Ált. Isk. és AMI  1.a osztály osztályfőnöke.
Ercsi, 2012-05-23

A Petőfi Sándor Gimnázium levele

Kedves Stefi! Kedves Felhőjárók!

A 2011-12-es tanév egyik legemlékezetesebb napját köszönhetjük Nektek, amikor úgy éreztük, valóban történt velünk, bennünk valami, ami sokkal több, mint amit tantárgyak keretében meg lehetne tanítani, mint amit mi, pedagógusok a legjobb szándékkal törekszünk átadni a tanítványainknak a Másik emberről, annak elfogadásáról, az együttélésről, a szeretetről.

Az idén először próbálkoztunk az ún. MÁS-NAP elnevezésű rendezvény-sorozatunkkal, amikor azt szerettük volna, hogy a tanítványaink, egyszóval a teljes tanulóifjúság és a kollégáink (550 fő) egy rendhagyó napon vegyenek részt, melynek lényege a szociális érzékenység, az együttérzés, a fogyatékkal élők, a szükséget szenvedők iránti figyelem felkeltése, megtapasztalása. A tanulókat különböző, az intézményen belüli és kívüli programok várták, melyekre a saját érdeklődésük szerint jelentkezhettek. Volt, aki állatmenhelyre látogatott, mások a Láthatatlan kiállításra, gyermekotthonba, idősek otthonába mentek – ismét mások filmeket nézhettek a magyarországi menekülttáborokról, a gyengén látókról, az idősekről, a dadogókról, a hajléktalan színházról stb. Eljött hozzánk a Máltai Szeretetszolgálat képviselője, hogy bemutassa az ott folyó munkát; szerveztünk vérvételt és sorolhatnám.

Ezen a palettán fontos szerepet szántunk a Felhőjárók Csoportnak, már csak azért is, mert az egész nap alapötletének születésében is meghatározó volt a Veletek-Általatok évekkel ezelőtt, egy fesztiválon szerzett felejthetetlen élmény, s ezt másokkal is szerettük volna megosztani! Nagyon hálásak vagyunk Nektek, hogy eljöttetek; hogy sikerült újabb emberek szívébe vinnetek a művészet és a szerető közösség erejét! Külön öröm volt, hogy személyes megszólalásokra, kisebb beszélgetésekre is sor került és mi is tanulhatjuk, hogyan legyünk ügyesebbek a kapcsolatteremtésben, hogyan közeledjünk a fogyatékokkal élő embertársainkhoz; milyen gesztusokra van szükségük, s mi magunk is ismerjük fel mindazt, ami igazán lényeges. Példaértékű az a mód, ahogy egymással léteztek, beszéltek, dolgoztok! Az előadás, a jelenlétetek közvetlen hatását Ti is megtapasztalhattátok a közönség körében, de hadd mondjam, hogy mind a mai napig sokat emlegetünk Titeket, sokat gondolunk Rátok, mert Ajándék voltatok nekünk!

Szívből kívánom és remélem, folytatjátok a felhőjárást; sokan találkozhatnak a Csoport munkájával, szellemiségével a jövőben is, s sokaknak lesz módjuk megtapasztalni, mekkora példa a mai világban az  ilyen alkotó közösségek kisugárzását megérezni, mint a Tiétek!

Sok erőt, örömet és támogató közösséget kívánok Mindnyájatoknak; minden Felhőjárónak, minden munkatársnak és szívből remélem azt is, hogy a legközelebbi MÁS napunkon is találkozhatunk Veletek a Petőfi Sándor Gimnázium falai között, ahol TI OTTHON vagytok!

 

 

Szeretettel, az iskola nevelőtestülete és diáksága nevében is:

 

Farkas Edit tanár

 

Budapest, 2012.május 28.

 

Köszönőlevél

A Dunamenti Erőmű Rt. Dolgozók Szakszervezetének köszönőlevele.
















Együttműködés

A Sérültekért Alapítvány több mint egy éve működik együtt a százhalombattai Avex Kft-vel.

A cég üzemében készülő HAUSER és CAPRINE kerékpárok beraktározásában segítenek nap mint nap. Ha esik, ha fúj, ha fagy, ha füllesztő a meleg, mindig jókedvűen, segítőkészen, lelkesen végzik munkájukat.

Szolgálatkészségüket mutatja az is, hogy ha kapacitásban megszorulunk, egyszerűbb kiegészítők, nyergek, pedálok összeszerelésébe is besegítenek nekünk.

Nélkülük unalmasabb lenne az életünk, hisz reggelente jókedvet hoznak közénk.

Dömötör Balázs / Caprine Kft.

Az alkotók

"Az első alkotó, az első művész a világban Isten volt maga, mikor a saját örömére létrehozta a világot. Az ember tőle örökölte hát az alkotás utáni képességét és vágyát. És ami benne a lényeg: létrehozni valamit, ami még nem volt korábban. Megtalálni alkotásaink mélyén önmagunkat, vágyainkat, álmainkat, gondolatainkat, érzéseinket."
(Sarah Garden)

Valahányszor elolvasom a feliratot az ajtó felett, szeretném kijavítani Mezőföld csücskét, szívem csücskére. Miért? Tudnod kell kedves városlakó, hogy bárki is lép be ezen az ajtón, a fogadtatás minden alkalommal kedves és érdeklődő. S ha szánsz rá időt, melléd ülnek, elbűvölnek. Eléd teszik szorgos kezük munkájának minden titkát, s neked adják. Kérdem, hogy mit is ér manapság egy mag, egy vessző, egy szál fonál, darab papír, akkor, mikor majd minden a gigafogyasztásnak smakkol. Amit más eldobna, ők felemelik, s a kezükbe jól elrejtik. De csak azért, hogy melengessék, szeretet átitassák, s amikor visszakapod, megemeled a kalapod. Kívánom, hogy minél több városlakó tapasztalja meg ezt az élményt, s alkotásaikat otthon kézbe véve, mint iránytű mutatják majd az utat, az emberre és emberségre.

Mikulásik család