Drámatalálkozók

Top banner

…. a játék valóban különös. Olyan mozgatórugója, éltető eleme gyermeknek, és nekünk felnőtteknek is, amely nélkül nem tudnánk élni.

A Sérültekért Alapítvány immár második alkalommal hívta meg a pedagógusokat, drámapedagógusokat és az érdeklődőket játszani.

A találkozóra a helyi pedagógusokon kívül vendégeink is érkeztek Budapestről. Ők Rudolfné Galamb Éva drámapedagógus Fészekalja Műhely tagjai, akik hihetetlen empátiával, nyitott szívvel és lélekkel érkeztek hozzánk. A találkozót a Felhőjárók drámacsoport nyitotta meg. Ezt követte Éva néni vezetésével egy közös játék a sérült fiatalokkal. A műhelymunka során  Rónainé Nagy Gabriella zenepedagógus vezetésével megtudhattuk, hogy mennyiféleképpen lehet feldolgozni egy népdalt akár pantomimmal, akár egy adott dallamra kitalált szöveggel, vagy különböző stílusokban énekelve. Molnár Mária magyar szakos tanárnő gyakorlataiban olyan mozdulatok születtek meg két ember között, ami maga volt a harmónia és teljesség. Mindezt csak fokozta a közben hallott gyönyörű muzsika.

A sárközi étel, amit Tamaskáné Margit főzött nekünk ebédre, osztatlan sikert aratott.

Délután Rudolfné Galamb Éva vezetésével az értékekről és az értékek hiányáról beszélgettünk, majd ezt jelenítettük meg kisebb csoportokban improvizációs szituációs  játékokkal. Az ilyen játékok során egy új világba érkezünk. Képességeink és gyermekeink képességei is más módon méretnek meg, mint egy iskolarendszerben, vagy a társadalom bármely területén. Itt utolsókból lehetünk elsők, mindannyiunknak van esélye. A gyakorlatoknak óriási a bizalomerősítő szerepük, módot adnak arra is, hogy a mindennapi életben nem alkalmazott adottságainkat, készségeinket is megmozgassuk. A gyakorlatok mindegyike pedagógiai szempontból is fontos volt, hiszen koncentráltunk, elmélyültünk, kockázatot vállaltunk, odafigyeltünk önmagunkra és egymásra, kommunikáltunk, csapatmunka volt a javából.

A találkozót beszélgetés zárta, ahol mindannyian elmondtuk érzéseinket, benyomásainkat.

Azzal mindannyian egyetértettünk, hogy bár vannak nehézségeink, harcaink, de amíg találunk helyet, ahol mi pedagógusok fel tudunk töltődni, örömmel, nyitott szívvel közeledünk egymás felé, és tudunk még játszani, addig nem lehet baj…

Szélpál Stefi